Itt a vége, fuss el véle

Amint említettem, az utolsó hét úgy elröpült, hogy szinte észre se vettük.
Sőt! Hihetetlen, hogy letelt a 4 hét, és már véget is ért a küldetésünk. Holnap ki-ki hazafelé veszi az irányt, vagy éppen beiktat még előtte néhány nap kirándulást, de ami a lényeg, ezzel lezárult a CSC program 'in country' része.

Viszlát Mário, bye-bye Resgate...

Ezzel persze előreszaladtam, de most, hogy túl vagyunk mindenen, nehéz másra gondolni.
Remélem nem bánjátok, ha nem is erőltetem, és az utolsó hétről inkább csak röviden mesélek.

Szerdára sikerült még összehoznunk egy találkozót a SoftExpert csapatával, ahol az volt a cél, hogy a demokörnyezetben szerzett tapasztalatainkat átbeszélve megvizsgáljuk, hogyan is lehetne a Resgate igényeit lefedni. Amint sejtettük, nem olyan triviális a dolog, és erről sikerült a szakértőiket is meggyőzni. Ez azért volt nagy eredmény, mert így elértük, hogy a SoftExpert ne csak oktatást és magát az SE Suite tool-t biztosítsa, hanem már most az élére álljon a Resgate megoldás megtervezésének és kialakításának, amivel rengeteg időt és energiát spórolhat meg Mário a továbbiakban. Arról nem is beszélve, hogy így egy valóban életképes rendszer fog létrejönni, ami talán később még önálló piaci termékként is megjelenhet majd.

Ha két nagy ember összefog, akkor nagy dolgok születnek! - Mário Sant'Ana és Ricardo Lepper

Mindeközben folyamatosan készültünk a végső prezentációkra. Az első, részletesebb verziót csütörtökön adtuk elő szűkebb körben (Resgate, SoftExpert, IBM), míg a másodikat a pénteki nagy közös rendezvény keretében (mintegy 50 fős közönség előtt), ahol a 4 fős CSC csapatok 15-15 percben mutathatták be az elmúlt hetek munkájának eredményeit.

Még anno, amikor Mário a nyitóprezentáción olyan meghatóan adott elő, határoztuk el, hogy a záróprezentáción majd megríkatjuk a közönséget. Jelentem: sikerült! Hála Yiyin és Sene ötletes diáinak, és különösen Yiyin zárószavainak, előadásunk végére a közönség valóban sírva fakadt, és mintegy család borultunk össze Márioval és feleségével Mônicaval. Szép pillanat volt...

Köszönjük Mário, hogy befogadtál minket, és egy picit részesei lehettünk a küldetésednek

CSC Brazil15 csoportkép a záró prezentáció után - Fáradtan, de a jól végzett munka örömével az arcunkon

Két prezentáció között - Fantasztikus balettelőadás a Joinville-i Bolshoi Színházban

#ibmcsc, #brazil15

Florianópolis - az utolsó közös hétvége

Kicsit korábbra terveztem ezt a posztot, de az utolsó héten az események váratlanul felgyorsultak, aludni is alig volt idő, nem hogy blogírásra!

De ha már ígértem, következzen a képes beszámoló az elmúlt hétvégéről!

Már pénteken este elindultunk, és egy rövid Camboriú-i kitérővel kezdtük a programot. Mire odaértünk, természetesen este lett, de így is elragadó volt a beach, előtte az izgalmas színekben játszó Goats' Island-del. Egy rövid séta után megállapodtunk az egyik partmenti étteremnél, és beültünk vacsorázni. Azt terveztük, hogy csak gyorsan bekapunk valamit, de meglepetésünkre óriási adag tálakat hoztak elénk, még kettőnknek is sok volt!

Balneário Camboriú tengerpartja éjszakai kivilágításban

Húha, ezzel nem lesz könnyű megbírkózni!

Végül késő éjszaka értünk Florianópolisba, ahol már várt ránk az előre lefoglalt Pousada (fogadó).
 

Szombat reggeli gyülekezés a Pousada udvarán

Bizony, bizony, az ott egy kis élősködő orchidea a fa törzsén!

Másnap reggel a helyi szörfparadicsomban kezdtük a programot, ahol éppen egy nemzetközi verseny zajlott. A helyiek nagy örömére egy brazíl versenyző lett a győztes.

A kövekről még jobban lehet követni az eseményeket

Yiyin és Ayse szinte repkedtek örömükben

Ebéd után a közeli homokdűnéket vettük célba, ahol kipróbálhattuk a homokszörfözést és homokszánkózást.

Adam úgy szörfözött, hogy csak a homokfúvás miatt nem esett le az állunk

Hanh és Susan inkább a 'homokszánkózást' válaszotta

Ebéd után a csapat nagy része beach-elni ment. Mi viszont inkább egy kis vadregényes lagúna-parti sétát választottunk. Bár csak 8 km-re volt a szállásunk, de olyan jól éreztük magunkat, hogy csak estére értünk haza. Igaz, közben a túra is kissé átalakult, a helyi adottságokhoz igazodva séta közben időnként beiktattunk egy-egy Cachaça-kostolót. :))

Túránk Cachaça vonulata ezzel a kis hordóval kezdődött (illetlenség lett volna visszautasítani a szíves kínálást)

Mint utólag megállapítottuk, a másnapi túránkhoz képest ez csak egy bemelegítő sétagalopp volt

Estére sikerült még két kultúrális programot is beiktatni: először az épp aznap megnyitott Bodega névre hallgató alternatív kocsmában egy kamarakoncertet élvezhettünk helyben főzött sör társaságában, majd ellátogattunk egy Casa de Noca nevű szambaklubba, ahol épp az Os Encantados zenekar fergeteges koncertjét fogtuk ki.

Nem vicceltem, tényleg így hívják a helyet!

Hogy legyen íve a dolognak, egy kis komolyzenével kezdtük a Bodegában...

...majd az Os Encantados koncertjével zártuk ezt az igazán autentikusra sikerült napot!

A hosszúra sikerült szombat éjszaka után vasárnap még a csapat felét sikerült rávennünk egy túrára, ahol viszont meglepő terepviszonyok tették próbára erőnlétünket. Ugyan a lagúnáig az idő rövidsége miatt végül nem mentünk el, de a kilátás így is fantasztikus volt!

Egyszer fel, másszor le...

A lelkes túracsapat, a háttérben pedig a fáradozásunk jutalma

#ibmcsc, #brazil15

Elindult a visszaszámlálás

Egy mondat (pár kép) erejéig visszatérve a community service témára: az óvoda vezetője nem feledkezett meg ígéretéről, és küldött pár képet nekünk arról, hogyan vették birtokba a gyerekek a megújult játszóteret. Úgy tűnik az ő tetszésüket is sikerült elnyernünk! :)

Nem pont alagútnak szántuk, de így is jó. Sőt!

Ami a projektünket illeti, sajnos egyre türelmetlenebbek vagyunk. Nem egymással, hanem önmagunkkal szemben. Ez állítólag így normális, hiszen a 4 hét nagyon gyorsan eltelik, és a végéhez közeledve mindenkinek egyre inkább azon jár az esze, hogy hogyan lehetne a maximumot kihozni a feladatból. Nincs ez másképpen nálunk sem: haladunk ugyan a SoftExpert megoldásának megismerésével, de nem olyan gyorsan, mint szeretnénk. Lényegében már csak 1-2 nap maradt, amit erre tudunk szánni, hiszen az utolsó napok a végső prezentációra való felkészüléssel, illetve magával a prezentációkkal fognak telni. Ez viszont borzasztóan kevésnek tűnik arra, amit célként tűztünk ki magunk elé: megtalálni annak a módját, hogy a 'nem egészen' a mi céljainkra kitalált eszközt hogyan lehetne úgy értelmezni, hogy az képes legyen kielégíteni Mário, azaz a Projeto Resgate igényeit.

Közeledik a projekt vége, itt az ideje, hogy átadjuk az IBM-es apróságokat.

Hogy kicsit felfrissítsük az agyunkat, Olivier-rel rászoktunk arra, hogy ebéd után egy kis felfedező sétát tegyünk a környéken. Tanulságos, és egyben nagyon hasznos is a dolog, ötleteinket hallva Márió szinte már küld minket a napi 'brainstorming walk'-unkra.

Egy ilyen séta közben fedeztük fel ezt a környékbeli, meglepően igényes zöldség-gyümölcs üzletet is

Remélem sikerül ihletet adnom a holnapi ebédhez :)

A napközbeni hajtás sokszor este is folytatódik, de persze nem mindig. Csütörtökön este például a csapat Halloween lázban égett, azaz csak a csapat egyik (főleg az angolszász területet képviselő) része. Erőfeszítéseik nem voltak hiábavalók, hamarosan belelkesítették a csapat másik részét is... :)

Készülődik a csapat a rögtönzött Halloween partyra

Azt hiszem a recepción is nagyon örültek nekünk

Repül az idő, elérkezett egy újabb hétvége, ráadásul az utolsó, amit a csapat együtt fog tölteni! A társaság aktív magjának, azon belül is elsősorban Yiyin-nek köszönhetően már kész tervvel rendelkeztünk. A változatosság kedvéért most délnek vettük az irányt, ezúttal Santa Catarina állam fővárosa, egyben közkedvelt üdülőközpontja (szörfparadicsoma), a részben szigeten elterülő Florianópolis volt az úticélunk. Persze, ha már útba esett, nem hagyhattuk ki Balneário Camboriú-t sem, ami híres az éjszakai életéről (2012-ben a Forbes magazin szerint itt, az "e-zene fővárosában" volt található Brazília 2 legjobb klubja!), csodálatos strandjáról, valamint drótkötélpályájáról, mely összeköti Camboriú és a szomszédos Laranjeiras strandját. Ígérem, hamarosan következik majd a képes beszámoló is a hétvége történéseiről...

Így készül a Caldo de cana koktél (frissen préselt cukornád egy kis lime-mal megbolondítva) - Kicsit talán túl édes, de nekem bejött!

#ibmcsc, #brazil15

Végre sínen vagyunk...

Még a múlt a héten történt, hogy Mário-val a brazil lakásviszonyokról beszélgettünk, és felháborodva mesélte, hogy van a környéken egy bizonyos Trentino lakótelep, ami bár egy állami beruházás keretében épült nemrégiben, de sajnos kispórolták belőle azokat az elemeket, ami élhetővé tette volna a környezetet (közösségi helyiségek, megfelelő méretű sportpályák, játszóterek, stb.). Így aztán a város szélén, kis helyre összezsúfolt, szegényekkel betelepített lakótelep inkább hasonlít egy gettóra, mint egy modern 7-800 lakásos lakótelepre. Itt a közbiztonság sem az igazi, a rendőrség be sem megy a kerítéssel körbezárt, portaszolgálattal (=fegyveres őrökkel) biztosított területre, ahol bizony nem ritka a lövöldözés sem.

Trentino lakótelep: 7-800 db, csupa egyforma, 38 m2-es lakás

Hazafelé aztán meg is látogattuk a lakótelepet, amiről meg kellett állapítsam, hogy nem is néz ki olyan rosszul. Kétségtelen, hogy 2 éves korához képest vannak erősen leamortizált részei, de hazai viszonylatban egyáltalán nem mondanám tragikusnak az állapotokat...

Valaha jobb napokat látott közösségi barbeque-zó hely

Hogy valami vidámabb dologgal folytassam, elmesélem mivel telt a hétfő délutánunk:
A CSC hagyományaihoz híven, a 4 hetes program félidejében egy ún. community service-t, azaz a helyi közösség számára valami 'kézzel fogható' segítséget nyújt a teljes önkéntes csapat. A mi esetünkben egy a Projeto Resgate közelében található óvoda udvarának, illetve játszóterének szépítgetése volt a feladat, amihez rengeteg virágpalántát, (Wellington családja által) szép színesre festett gumiabroncsokat, és persze a munkához szükséges szerszámokat biztosították a szervezők, a többi pedig már a mi dolgunk volt.

Tüsténkedik a csapat

Földdel töltögetjük a gumikat, hogy aztán virágokat ültessünk bele

A jól végzett munka öröme

Ahogy a képeken is látszik, lelkesedésből nem volt hiány, és úgy gondolom a végeredményre is büszkék lehetünk.

Mennyivel szebb így, mint a puszta fal

Csak azt az egy dolgot sajnáltuk, hogy nem leszünk ott, amikor a kicsik másnap megérkeznek, és meglátják, hogy mit varázsoltunk oda nekik...

A Projeto Resgate csapata is kivette a részét a munkából

A hét a projektünk szempontjából is jól kezdődött.
Talán még emlékeztek, hogy az első héten említettem egy ígéretes szponzort... aki viszont sajnos később visszalépett. Múlt héten aztán újabb lehetséges partnerrel ismerkedtünk meg, aki már láthatóan komolyan is gondolta a segítséget!
Mivel vészesen fogy az időnk, hétfő reggel rögtön a SoftExpert irodájában kezdtünk, ahol egy nagyon szimpatikus fiatalember, a vállalat alapítója és egyben vezérigazgatója, Ricardo Lepper fogadott minket. Legnagyobb örömünkre megerősítést kaptunk: a Projeto Resgate ingyenesen használhatja a cég által fejlesztett alkalmazás csomagot, sőt, még a testreszabott megoldás hosztolását is vállalták, szintén térítésmentesen (talán már mondanom sem kell: Mário természetesen megint magával ragadó volt...).

A jól sikerült tárgyalás után...

Ezzel sikerült néhány nagyon fontos cölöpöt levernünk, és végre koncentrálhatunk a folytatásra. Ami persze szintén nem ígérkezik túl egyszerűnek, hiszen már csak 6-8 napunk van, amely idő alatt szeretnénk
- megismerni a SoftExpert portfolióját (állítólag ehhez 2 hétre lenne szükség :-((),
- kitalálni, hogy Mário megoldását hogyan lehet átültetni az új környezetbe,
- és végül mindezt úgy dokumentálni, hogy miután elmentünk, Mário és leendő segítője képes legyen folytatni az elkezdett munkát, és minél könnyebben és gyorsabban tudja majd kialakítani az új rendszert a SoftExpert által biztosított platformon.
Hát, elég merész terv, főleg, hogy csak ma délutánra sikerült hozzáférést kapnunk az oktatási anyagokhoz. Szerencsére azért nem unatkoztunk, mert időközben sikerült folyamatábra szinten ledokumentálnunk a Projeto Resgate jelenlegi működését, ami nagyon hasznos lesz a folytatáshoz!

Ilyen vázlatokból indultunk ki...

és ilyen lett a végére!

Olvasói kérésre :) megmutatom nektek, hogy micsoda házikoszttal kényeztet minket Eronita (a Projeto Resgate mindenese, és egyben aranykezű szakácsnője). Gondolom el tudjátok képzelni a többi csapat reakcióját, amikor szinte nap, mint nap ehhez hasonló képekkel örvendeztetjük meg őket... :D:D

Nem csak jól néz ki, de nagyon finom is Eronita főztje

#brazil15, #ibmcsc

Foz do Iguaçu - Hétvége az Iguazú-vízesésnél

Most (vasárnap éjfél) csak röviden, néhány szóban, és persze képben szeretnék bejelentekezni, mert épp csak 'hazaestünk' az Iguazú-vízesésnél töltött hétvégénkből (és reggel 8-kor már az ígéretes új partnerrel találkozunk!!!), viszont annyira csuda egy élmény volt, hogy meg kell itt osztanom veletek!

A program - szokás szerint - elég sűrűnek ígérkezett, de Heléna profi szervezése révén sikerült mindent beszorítanunk a 2 napba. Kezdetnek egy "gyárlátogatással" indítottunk az Ituapu vízerőműnél, majd következett a fő attrakció, az Iguazú-vízesés, melyet szó szerint testközelből sikerült megismernünk...

Az erőmű már messziről is tiszteletet parancsoló látványt nyújt

Ezeken a 'kis' csöveken csordogál a víz az egyes turbinákhoz

Nézelődés az erőmű irányítóközpontja előtt, Brazília és Paraguay határán

Az Itaipu erőmű építése a Parana folyón - itt aztán kő kövön nem maradt

Nahát, hogy ez milyen jól sikerült... :)

Az első találkozásunk az Iguazú-vízeséssel - Argentin oldal

Devils's Throat, azaz az Ördög Torka - a legnagyobb az Iguazú vízesései közül

Ugyanaz kicsit távolabbról, már a Brazil oldalról

Nincs rá jobb szó: egyszerűen lélegzetelállító volt a látvány!

A madárpark egyik közönségkedvence, a szivárványcsőrű tukán

A végére pedig hadd adjak fel egy kis rejtvényt, a tippeket előre is köszönöm!
Tehát a kérdés: Mi látható az alábbi képen?

#brazil15, #ibmcsc